Sokat gondolkoztam arról, hogy mivel is kezdjem a blogot. Lehet, hogy tévedek (akár súlyosan is...ez nálam elő szokott fordulni), de azt gondolom, hogy ha valaki ép elmével, teljesen tudatosan rászánja magát arra, hogy átlépje az élet és halál közti mezsgyét, ahhoz nem igazán illik a szentimentális szomorkodás.

A könnyek nem viszik előre a világot. Szívesebben veszek a kicsit költői mégis könnyed  megfogalmazásokat. Ilyen alapon választottam ki NEKED ezt a számot.

Remélem, hogy nem haragszol meg azért, hogy erre esett a választásom.

(a lejátszáshoz kattints rá a kép közepén látható Lejátszás - Play - nyílra!)  

Mentegetőzés

Előrebocsátom, hogy az alábbi leírás igencsak vázlatos. Szó sincs arról, hogy egyfajta életrajz-írásra vállalkoznék. Ahhoz sem elegendő erőm, sem megfelelő tájékozottságom nincs. Az amerikai Ildi nem rokonunk, külföldön él, én egyébként sem levelezek vele. Valójában alig tudok róla valamit., s ezek egy jelentős részét a mostani (2012. júniusi) magyarországi látogatása során tudtam meg.

Alex (Ildikó)

A mostani írás célja nem több, de nem is kevesebb annál, hogy rögzítsem ezt a nem mindennapi életet, melynek során egy szinte teljesen reménytelen életet élő fiatal lány kijutott Amerikába, és jórészt a saját erejéből egészen tisztességes életkörülményeket teremtett magának.

Úgy gondolom, hogy ezt nekem kell megtenni. Az emlékek egy idő után elfelejtődnek, a következő generáció tagjai pedig semmit sem tudnak az előttük élőkről.

Ezért gondolom, hogy addig kell az eseményeket és a gondolatokat leírni, amíg azok még frissek.

Később már elveszítik jelentőségüket.

Ilyen az élet.

Egyszer velünk is ez történik majd…

Na, hát akkor vágjunk bele!

A nyitókérdés az, hogy hogyan került a családba ez az eredetileg Csatár Ildikónak, jelenleg pedig Alexandra Zoe Nehrának hívott "tiszteletbeli rokon"? A Nehra név egyébként azért van, mert Amerikában él, és a San Franciscói Operaház örökös tagja. Ott könnyebb volt ilyen néven ismertté válni. Énekelt is, illetve rendezett is. Fotóját megtaláltam a San Franciscói Operaház honlapján.

Gyerekkor

A történet nem hétköznapi. Az anyja (Hitzinger Éva) nagyon fiatalon, 15 évesen férjhez ment és terhes lett egy Jugoszláviából származó, eredetileg Czettler Rezső nevű embertől. Czettler Rezső (Rudolf) – vagy ahogy egymás közt nevezték: a Rudi – aki később Csatárra magyarosította a nevét. Lánya, Csatár Ildikó 1946. július 20-án[1] született.

Apjának ez már a második házassága volt. Az elsőből egy fiú született, aki az apja után a Rezső (Rudi) nevet viselte. Ez a féltestvér később szintén az Egyesült Államokba költözött.

Alex (Ildikó) és féltestvére, Rudi

Ildikó apja a háborúban Tito partizánseregében harcolt. Ám a hírek szerint kettős ügynök volt, vagyis ide is, oda is kémkedett Nyilván a viselt dolgai okozták, hogy a háború után Magyarországra kellett menekülni. Bizonyára itt is hasonló dolgai voltak, és ezért 1956 után innen is elmenekült, s Belgiumban nyitott valamilyen vállalkozást. Később Ausztráliába költözött. Ott harmadszorra is megnősült. Abból a házasságából lányok születtek. További sorsukról nem tudunk semmit.

Ez a Csatár Rudi legalább húsz évvel idősebb volt, mint az Ildikó anyja, H. Éva. Az elmesélés szerint férfias megjelenésű, kifejezetten vonzó, ám rendkívül agresszív férfi volt. Mindhárom feleségét rendszeresen verte. Állítólag egyszer mérgében hasba is rúgra az akkor már eléggé előrehaladott állapotban lévő Évát. Valóságos csoda, hogy a babának nem lett semmi baja.

Éva később, amikor nagyon mérges volt a lányára, akkor azt mondta, hogy „te is olyan vagy, mint a vad rác, bunyevác apád! A mondatnak sokáig csak indulati töltése volt, mivel ma már nem sokan tudják, hogy a rác szerbet jelent, a bunyevác pedig katolikus vallású délszláv népcsoportot) Az apja - mint ahogy azt interneten azóta sikerült megtudni, nem délszláv volt. Egyik felmenője (ha jól értelmezem: a dédapja) Lovag Czettler Rezső,  aki 1878. 03. 11. született a Bács-Kiskun megyei Nagyzomboron. A r.kat. főgimnázium 8. osztályát végezte, majd   1898. 08. 29.- én szolgálatba lépett, Bátyja Zettler István segédfogalmazó. Hogy a lovagi címet mivel érdemelte ki azt nem tudom (lehet, hogy az I. világháborúval van kapcsolatban.). Utalás van ara is, hogy a Czettler ősök története Esztergomba nyúlik vissza.

Később Éva és a „Rudi” elváltak, de ennek idejéről és körülményeiről nem tudok semmit. 1956-ban Csatár „Rudi” már egyedül vágott neki a világnak.

Vessünk most egy pillantást Éva szüleire (tehát Csatár Ildikó nagyszüleire)! Ők Óbudán laktak (több házuk is volt). Az apja külkereskedelemmel foglalkozott, és minden jel szerint jó anyagi körülmények között éltek. Két lányuk volt, Margit (akit a családban Buriként emlegettek) és Éva. A testvérek kicsi koruk óta marták egymást.

Közben jött a háború, a család szétzilálódott. Ildi nagyanyja (tehát az Éva anyja) akkoriban - valószinűleg - szifiliszben halt meg 43 évesen. Állítólag orosz katonák erőszakolták meg, úgy fertőződött meg. Más változat szerint rákja volt. Elég zavarosak a családra vonatkozó információk.

Az apja ezek után újra megnősült és egy Gitta nevű nőt vett el. Családi legenda szerint ez a Gitta 40 év körüli volt, és még szüz. Az új asszony elkezdett intézkedni, az apa pedig túlságosan is gyenge volt ahhoz, hogy megvédje a lányait. Az egésznek az lett a vége, hogy a lányok végül is elköltöztek otthonról.

Anyagilag is rossz világ következett az egykor tehetős családra. A külkereskedelmi céget államosították, bár a papa továbbra is ott dolgozhatott (a szakértelmére szükség volt).

Az apjának ebből a második házasságából született egy fiú, a Dénes (Dini).

Alex és Dini (felnőttkori kép)

Éva zeneileg tehetséges volt, például nagyon jól zongorázott. De a körülmények szerencsétlen alakulása miatt úgy a zenei, mint a továbbtanulási terveit fel kellett adnia. Az életét fizikai munkásként töltötte (talán műszerész volt az egyik gyárban), ami - lássuk be -, nem igazán nőnek való munka . Kikapcsolódásképpen eljárt eszpresszókba és hasonló helyekre (akár kocsmákba is), ahol megengedték neki, hogy zongorázzon, kis pénzt is keresett, a férfiak is udvaroltak neki (már akik ezen a helyeken vannak). Ez adta az élete érzelmi hátterét.

Éva a balsorsáért a saját lányát hibáztatta. Úgy érezte, hogy ha nem született volna meg, akkor minden jó lett volna. A férfi - a nélkül, hogy az illető bármit is tenne - az ő szemében félig meddig az Isten volt. Úgy érezte, hogy minden bajnak a nők az okai, akik elhalásszák előle a pasikat. Amikor a lánya felserdült, még élesebbé vált az anya-lánya rivalizálás.

Kettejük viszonya egyre inkább pokollá változott. Ildikó egyébként először állami gondozásba, később pedig nevelő szülőkhöz került (Budakalászra Maca nénihez és Ali bácsihoz), de aztán visszatért az anyjához, később pedig albérletbe (melyet nagyon nehezen tudott fizetni).

Hogyan kerültünk kapcsolatba az amerikai Ildivel? 

A történet másik szála Éva nővéréhez, Margithoz (Burihoz) kapcsolódik. Az (amerikai) Ildi története rajta keresztül kapcsolódik hozzánk. Margit ugyanis az édesapám második felesége volt. Foglalkozását tekintve óvónő, akit később az édesapám beprotezsálta a Gyógyszerkutató Intézetbe admisztrártori állásba.

Velünk különösen az első időszakban elég rossz volt a viszonya. Később a helyzet valamelyest konszolidálódott. Annyiból jó volt nekünk, hogy az önálló életünket a Margit Vörösmarty téri lakásban kezdhettük meg.

A két testvér közül a Margitnak volt szerencsésebb az élete, jobbak a körülményei, amikor Ildikónak nagy zűrjei voltak otthon az anyjával, akkor volt hova menekülnie, a Margithoz. Egy idő után őt kezdte anyjaként emlegetni, és a Margit is őt lányaként. Margitnak soha sem volt saját gyereke.

Ildikó fiatal lányként különböző kórusokban énekelgetett. .

Ildikó alig várta, hogy nagykorú lehessen, azonnal összeházasodott az udvarlójával, majd a nászútjukon kinn is maradtak Bécsben.  Egy lágerben éltek. Akkor még nem tudtak nyelveket, se megfelelő szaktudásuk nem volt. Menekültstátus kértek és kaptak, de valójában nem politikai okból menekültek, hanem az otthoni reménytelen családi viszonyok miatt távoztak.

Egy darabig lágerben éltek, majd a Reichert Optical üzemben helyezkedtek el, először csiszolóként, technikusként, végül minőségi felügyelőként. A férje, egy bizonyos Nemerkényi Ferenc „Ferike" volt, aki később az elegánsabban hangzó Xavér nevet kezdte el használni. Gyerekük nem született. „Ferike” egyébként népes családból származott, de ez nem volt követendő példa számára, sőt….

Két évig éltek Bécsben, később átköltöztek az Egyesült Államokba, Buffallóba, s az ottani optikai üzemben dolgoztak.

A pár, akit áthelyeztek amerikai Opticalbe Buffalóban, NY, és javarészt vigyázó I Love Lucy által hat hónap alatt megtanulta az angolt. 

 Ott Ferike elvégezte a fogorvosi egyetemet, és addig lényegében a felesége tartotta el. Amikor végzett, elváltak.

Alex és Ferike

Ildikó már korábban érdeklődött a színjátszás iránt.Az 1970-es évek elején őt befogadták a kísérleti színházi állandó színtársulatba amerikai Contemporary Theater Studio Arenánál Buffalóban, ahol fogadott, fogadd lelkesen mindkettőt színésznőként és rendezőként élő színpadért és az előadásai Public Television rebroadcastseiért* eredeti gyárú, Joe Orton játszik, és másik modern gyár. Ez ott volt az elkezdett hangot tanulni olyan színpadi termelésekért, amik éneklést igényeltek. Kezdetben a helyik prózai színházban játszott, - közben persze tanulta is a színészmesterséget. Operáról akkor még szó sem volt. Már közel harminc éves volt: Alaposan túl azon a koron, amikor egy énekesi karriert el lehet kezdeni egy olyan országban, ahol összesen két állandóan működő opera van, a New-York-i Metropolitan, valamint a San Francisco-i. Az egész egy véletlenül múlott, és nem is sok köze volt a klasszikus énekléshez. A kolléganője egy jazz-zenekarban énekelt. Egy fontos fellépésük lett volna, de nem tudott elmenni. Ildikó erre - szinte mellékesen – megjegyezte, hogy ő szeret énekelgetni, és szívesen be is ugrana.

A biztonság kedvéért elment egy énektanárhoz tanulni, aki mindjárt megállapítotatta, hogy „opera” hangja van.

1977-ben elköltözött San Diegóba, és a Mesa Collegére járt miközben képzőművészetet tanult, csillagászat, és filozófia, és együtt működött helyi főiskoláknál levő operák termelései.

Később megkapott egy ösztöndíjat Music San Francisco Conservatoryjénél, ahol lelkesen fogadott tenorral tanult, Leopold Simoneau és zenei osztály vezetik Herman LeRoux-t. 1980-ban összeházasodott Bencharskyvel és találkozott vele, és jövőre diplomázott a Conservatoryben.

1981-ben, amikor Richard Bradshaw irányította a San Francisco Opera Chorust, Nehrát először részidős karénekesként elfogadták, és később teljes munkaidejű kórustag lett.

Nehra szintén részt vett egy énekprogram Grazban, Ausztria, szóbeli versenyekben volt döntős, Berkeley Operával végrehajtott szóló szerep volt, Sacramento Opera volt, olyan jól, mint a több helyi operavállalattal rendelkező szerepek volt hangverseny a Goethe Institute-nál.

Azucenaként megjelent il trovatore* ; Antonia anya a Hoffman meséiben ; Frugula il tabarro* , Amneris Aida, és Judit Bluebeardban Castle.

2002-ben neki kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a hadjárat a hamis köd ellen, amit akkor használt az Opera, követelte azt, ő — és több másik énekes, — az elszenvedett légzőszervi problémák, az glycol-alapozott köd. Pamela Rosenberg, azután általános igazgató, akit ásványolaj alapján egyeztettek DF 50 változására, Arshak II és Samson termeléseiben et Dalila , és azután.

Nehra a San Francisco Operával dicséretet a Berkeley Operával rendelkező színpadi igazgatóként és comprimario*szerepekként végzett munkájáért kapott meg The Balladben Baby Doe ,Death Velencében , Die Walküre , és Manon Lescaut . Az énekesek között, akik szerepeltek a dokumentumfilmben a csillagok Shadow-jában, volt. Néha magyar nyelvi edzőként több helyi kari csoportért, köztük Chanticleerként, dolgozott.

Szintén kézzel gyártott ékszert hozott létre, amit kizárólagos butikokban adtak el San Franciscóban és Marin megyében a márka alatt, Femme Fatale . A meghitt barátai szintén a Twilight filmkiváltság egy buzgó rajongójaként ismerték őt.

Őt túléli a férje, egy második generációs született San Franciscan, aki Mill Valleyben él és internetként és társadalmi médiamarketingtanácsadóként dolgozik. A meghitt barátja és több mint 40 éves társa, Sharlene LaRusch, Denes Hitzinger nagybácsi, keresztfiú Andras Hitzinger; és vágyakozik-az idő barátságot köt Francisco Sanchez-Martinez és Sean Brennan hétfőn mind az ágyfejénél voltak.

Says Bencharsky: Ő igaz előadóművész volt és ráadásul soha nem adott bérbe azon, hogy ő milyen rosszul volt, az nagyon a vég, szórakoztató barátok és család tőle beásnak egy Zürich szállodát. Soha nem akarta azt az emberektől, hogy érezzék kényelmetlennek magukat és éppen azt akarta tőlük, hogy érezzék jól magukat.

 Felvételezett a Zeneakadémiára, ahol mindjárt a II. évfolyamra vették fel, és olyan tehetségesnek találták, hogy ösztöndíjat kapott.

Alex fellépései

1981-ben, amikor Richard Bradshaw irányította a San Francisco Opera Chorust, Nehrát először részidős karénekesként elfogadták, és később teljes munkaidejű kórustag lett.

Nehra szintén részt vett egy énekprogram Grazban, Ausztria, szóbeli versenyekben volt döntős, Berkeley Operával végrehajtott szóló szerep volt, Sacramento Opera volt, olyan jól, mint a több helyi operavállalattal rendelkező szerepek volt hangverseny a Goethe Institute-nál.

Azucenaként megjelent il trovatore* ; Antonia anya a Hoffman meséiben ; Frugula il tabarro* , Amneris Aida, és Judit Bluebeardban Castle.

2002-ben neki kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a hadjárat a hamis köd ellen, amit akkor használt az Opera, követelte azt, ő — és több másik énekes, — az elszenvedett légzőszervi problémák, az glycol-alapozott köd. Pamela Rosenberg, azután általános igazgató, akit ásványolaj alapján egyeztettek DF 50 változására, Arshak II és Samson termeléseiben et Dalila , és azután.

Nehra a San Francisco Operával dicséretet a Berkeley Operával rendelkező színpadi igazgatóként és comprimario*szerepekként végzett munkájáért kapott meg The Balladben Baby Doe ,Death Velencében , Die Walküre , és Manon Lescaut . Az énekesek között, akik szerepeltek a dokumentumfilmben a csillagok Shadow-jában, volt. Néha magyar nyelvi edzőként több helyi kari csoportért, köztük Chanticleerként, dolgozott.

Szintén kézzel gyártott ékszert hozott létre, amit kizárólagos butikokban adtak el San Franciscóban és Marin megyében a márka alatt, Femme Fatale .

Megtörtént a csoda, 30 év felett, lényegében előzmények nélkül elindult egy pályán, ami egészen jó lett. Világsikerről, sztárságról már nyilván nem álmodozhatott, de amit elért, az nagyon szép volt.

Évának később volt egy rossz házassága (Harsányi Jánossal). Elvált, de az ex-férje nevét továbbra is viselte. Több férfival is próbálkozott. Az egyik legjobb barátja egy Csaba nevezetű újságíró volt.

Csaba, Éva és Alex (amerikai Ildi)

Éva egy karakteres egyéniség volt. Olyan valaki, aki - Münhausen báróhoz hasonlóan - megpróbálja önmagát a saját hajánál fogva kihúzni a mocsárból. Nyilván másként alakult volna az élete, ha lett volna egy stabil párkapcsolata. A XX. század második fele nem az öntudatos celebek korszaka volt. Ebben a korszakban egy nő anyagi biztonságát és társadalmi rangját jórészt a férjén keresztül valósíthatta meg. Éva fiatal korában bizonyára lehetett egy csúnya nő, de aztán teltek-múltak az évek, talán az italt se vetette meg, belső feszültségei is egyre növekedtek, és ez mind-mind rajta hagyta bélyegét viselőjén. Beszédébe gyakorta keveredtek trágár szavak. Egyre kevésbé hitt abban, hogy megváltozhat az élete. Mint ahogy a Beatrice együttes számában is van: "Nem ígéri senki, hogy jobb élet vár rád".

Nővérének viszont sikerült férjhez mennie – másodszor történetesen az édesapámhoz, aki társadalmi státust, elismertséget adott neki. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Margit és édesapám életfelfogása teljesen eltért egymástól. Ebben semmi különleges nem volt, hiszen honnan is ismerhette volna Margit a tudományos kutatói világot, édesapámnak pedig nem igazán volt gyakorlati érzéke, és nem is érezte azt, hogy Margitnak is hiányérzete, beteljesületlen vágyai vannak.

Éva pedig – mi tagadás – irigykedett. Az a tény, hogy a Margit sorsa jól alakult, az Éváé pedig nem - tovább mélyítette a két testvér között egyébként is meglévő feszültséget.

A Hitzinger család viszonyairól akkoriban semmit sem tudtunk, így az Ildikóról sem. Ám egyszer érkezett Margitnak egy hosszú levél, amiben az amerikai Ildi beszámolt az operaházi szárnypróbálgatásairól. Margit ezt felolvasta, s mi pedig abban a hiszemben voltunk, hogy az Ildikó Margit édes lánya.

Látogatás édeaspám szentendrei lakásában. Balról jobbra Margit (Buri), Joe és Éva 

Közben az amerikai Ildikó elvált a férjétől (a Ferikétől), aki később visszaköltözött Magyarországra. Újra megnősült: egy Klári („Kuci”) nevű hölgyet vett el.

És aztán sok-sok év után hazautazott Magyarországra. Ekkor ismertük meg.

Csak fél évvel idősebb, mint én, ezért nyugodtan tekinthettem rá, mint unokatestvéremre.

Ildi családi helyzete is rendeződött. Hozzáment egy  Joseph Bencharsky ("Joe") nevű, második generációsgörög-lengyel családból származó férfihoz, akivel 32 éve él együtt. Joe kezdetben a nyomdaiparban dolgozott, jelenleg pedig a számítógépes marketingben tevékenykedik. Nyugodt alaptermészetű, jó eszű férfi. Mindent megtesz a feleségéért.

Nagyon erős baráti kapcsolat alakult ki egy Sharlene LaRusch nevű kedves hölggyel, aki szintén hozzájuk költözött. Úgyhogy szépen rendeződtek a dolgaik.

Sharlene - fiatalon

Az amerikai Ildinek lelki szükséglete volt, hogy "rajongókkal" vegye körül magát. Úgy Joe, mint Sharlene tökéletesen megfelelt erre a szerepre.

Beszállt az embert próbáló küzdelembe a törékeny színházi (zenei) karrierért. Játszott prózai színházban és operában. Mindkét helyen rendezett is.

Tudni kell, hogy minden évben százszámra jelentkeznek meghallgatásra az új tehetségek. Messze több jó adottságú, és jó hangú jelentkező van, mint ahány státus. Ezekkel kellett évről-évre versenyeznie.

Na, szóval rendeződni látszottak a dolgok. És ekkor bekövetkezett a tragikus fejlemény. Ildikónak (aki most már az Alexandra nevet használja) áttételes gyomor- és nyelőcső-rákja van. Az orvosok lemondtak róla, Alex pedig úgy döntött, hogy egy svájci klinikán aktív euthanáziának veti magát alá.

Nem akar feleslegesen szenvedni.

* * *

Anyja (Éva) és nagynénje (Margit) is rákban halt meg. Évának bélrákja volt, az orvosok sorra leoperálták a legtámadottabb részeket. A vége az lett, hogy már olyan rövid volt a bele, hogy minden étel átszaladta rajta.

Amikor utoljára láttam, már nagyon rossz állapotban volt gyakorlatilag agonizált.

Egyik este egy meglepő eset történt: a falról nagy robajjal lehullott egy kép.

Megnéztük, hogy mi lehet az oka, de a falban lévő szög is a helyén volt, és a kép akasztója sem lazult ki. Semmit nem kellett vele tenni, úgy ahogy volt visszaakasztható volt a helyére. A kép soha azt megelőzően, sem azt követően nem hullott le a falról.

Feleségem erre azt mondta, hogy: "meghalt az Éva. Eljött elbúcsúzni.". Mire én azt mondtam, hogy "hát... ez bizony könnyen meglehet".

És valóban: Éva aznap este meghalt.

Ezt a történetet elmeséltem most Alexandrának (nekünk: Ildikónak). Mondtam neki, hogy nem tudom, hogy vele mi fog történni a halála után. Tehát ne úgy vegye, hogy „osztom az észt". Lehet, hogy ami történt az tiszta véletlen. De hagyjuk nyitva a kaput, s fogadjuk el, hogy lehetséges, hogy igenis az, amit tapasztaltunk, az a valóság volt.

Arra kértem, ha a halála után bármiféle tudatossággal bírna, nyugodtan jelezzen. Égjen ki egy villanykörte, potyogjanak le a könyvek a polcról, álljon meg egyidőben a lakásba lévő összes óra, vagy essen le az a bizonyos kép a falról. Lényegtelen, hogy konkrétan mi történik. Tudni fogjuk, hogy ő az. S abban is biztos legyen, hogy szeretettel fogunk gondolni rá.

Utána pedig elengedjük. Járja az útját, melyet egyébként ő maga választott azzal, hogy aláveti magát az aktív euthanáziának. Hát igen: átlépi az élet és a halál közti küszöböt. Minden bizonnyal ez nem egyszerű lépés.

Ez az ő döntése. Lehet ezt ragozni, így vagy úgy, de egy kívülálló ezt sohasem értheti meg. Okosat nem lehet ilyenkor mondani. Az összes, amit ilyenkor tehetünk az az hogy elmondjuk, hogy tudjuk, hogy küzdelmes, gazdag és eseménydús életet hagy maga mögött. Jóban, rosszban bőven volt része. Ám a rosszat el kell felejteni. A jó, az, ami előrevisz. És hogy ő sikerrel vívta meg az élet kisebb nagyobb csatáit, és erre büszke lehet, hiszen nem mindenki tudta volna ugyanezt utána csinálni.

Lehet, hogy valamilyen formában, valamikor, valahol újraszületik - bár úgy lenne! - , lehet, hogy nem. Hagyjunk meg a sorsnak némi kifürkészhetetlenséget! Az élet pontosan attól szép, hogy nem matematika. Nem tudjuk, hogy a 2 x 2 -nek mennyi a végeredménye. Igen, ilyen az élet, és jó, hogy ilyen.

Nem mondhatnám, hogy korábban intenzív volt a kapcsolat köztünk. Inkább a feleségem levelez vele, én csak nagyritkán. De ha itt van, jókat beszélgetünk.

Alex nálunk (egy-két évvel ezelőtt)

Szerintem a mostani volt az összes eddigi beszélgetésünk közül a legjobb. Négy órára mentünk el hozzá, és éjfél körül távoztunk, s noha nagyon gyenge, mégsem látszott rajta, hogy a francba kívánna már. Volt olyan mondatom, amelynél arra kért, hogy ismételjem meg. (ez totál meglepett…)

Mi náluk (a budai lakásában - utolsó látogatásunk ).... 

Az itt leírtak volt a beszélgetésünk lényege. Beszéltünk az életéről, mostani helyzetéről, érzéseiről, gondolatairól. De ez persze, ami itt van, csak egy tömör kivonat. Talán nem minden tanulság nélküli.

Lírai lezárás:

Hadrianus császár haldokolva egy kis verset írt, elbúcsúzva utazni készülő lelkétől:

Animula, vagula, blandula

Hospes comeque corporis,

Quae nunc abilis in loca

Pallidula rigida nudula

Nec, ut soles, dabis jocos.

Lelkecske, te lengeteg, ingatag

Testem vendége, útitárs

Sápatag, sivatag, hallgatag

Helyekre visz most az utad

Játékaidnak vége már

---

[1] Édesasnyjától származó információ alapján helyi idő szerint 15:20’-kor (abban az évben nyári időszámítás volt Magyarországon). Ennyi idő elteltével azonban óvatosan kell kezelni az óra-perc adatokat.